Noha Háromszék jó eredményeket mutatott fel, de lassan mindenkinek be kell látnia, hogy végéhez közeledik a műanyaghasználat hozta kényelem korszaka, ha a hulladékgazdálkodás és a környezetvédelem terén komoly eredményt akarunk elérni – egyebek mellett ez az üzenet hangzott el szerdán a Lécfalva határában található Eu-konform hulladéklerakónál. A sajtónak szervezett látogatáson a megyei hulladékgazdálkodásért felelősök pár, a rendszerrel kapcsolatos mítoszt is igyekeztek cáfolni, többek között azt, hogy itt „nagy üzletről” lenne szó.
A szerző felvételei
A teleplátogatás a végleges lerakásra szolgáló cellánál kezdődött, a főbb tudnivalókat a működtető Eco Bihor kft. vezérigazgatója, Pásztai Zoltán osztotta meg. Elhangzott, hogy az uniós kötelezettségvállalás értelmében milyen mutatókat kell teljesítenie a vállalatnak, ami a cellába kerülő hulladékot illeti. Pásztai kitért a legaktuálisabb problémájukra, a lebomló hulladékra, amely messze nagyobb mennyiségben van jelen a cellában is, mint például az újrahasznosítható (műanyag, fém, üveg). Az igazgató úgy vélte, az arányon nagy mértékben javít majd az a mechanikai-biológiai válogatósor, amit a közeljövőben kellene megépíteni, de még így sem biztos, hogy teljesíteni lehet az összes vállalást. Pozitívum viszont, hogy a cellák saccolt élettartama (amíg feltelnek) jócskán bővült, 8,5 évről 12-13 évre. Ennek fő oka a szelektív gyűjtésben elért jelentős javulás, amit ha sikerül fenntartani, akkor a másik két cella feltöltődéséig negyven év is eltelhet.
Pásztai Zoltán, az Eco Bihor Kft. vezérigazgatója kötelezettségeikről számolt be
A látogatás következő állomásán, az újrahasznosítható hulladékok válogató csarnokánál mind Pásztai, mind Ambrus József, a megyei hulladékgazdálkodási közösségek közötti társulás elnöke igyekezett cáfolni több városi legendaként is terjengő elképzelést. Az első, hogy felesleges különválogatni az újrahasznosítható hulladékot, mivel azt a végén úgyis egybeöntik. Ez jelenleg valóban így történik, mivel a lakossági előválogatásnak túl magasak lennének a költségei (vidéken három külön zsákot kellene kiosztani), viszont a jövőben tényleg fontos a különválogatás, már csak azért is, mert tisztább hulladék kerülne a telepre és az könnyebben lenne újrahasznosítható. Ezért a közeljövőben erre is meg kell találni a megoldást, de egyelőre a költségvonzatoknál akadtak el. Az viszont végképp téves meglátás, hogy az egybeöntött újrahasznosítható hulladék a „gödörben” kötne ki, a telepen ugyanis 18 különböző hulladéktípust válogatnak szét (csak műanyagpalackból hatot), és ezt követően értékesítik újrahasznosításra. Pásztai az értékesítési akadályokról is szólt, például az általuk csak fóliának hívott (magas tisztaságú) műanyagról, amiből eddig több mint 700 tonnát voltak kénytelenek felhalmozni, mivel a fő felvásárlónak számító Kína egy ideje visszalépett. Körülményes ugyanakkor egyes műanyagtípusok újrahasznosítása is, mivel nem igazán van rá kereslet. A jelentősen javuló szelektív gyűjtési arányt mutatja ugyanakkor, hogy már két váltásban kell dolgozniuk a kézi válogatást végző soron, akkora lett az ebbe a csarnokba kerülő hulladék mennyisége.
Ambrus József, a megyei hulladékgazdálkodási közösségek közötti társulás elnöke igyekezett cáfolni több városi legendát
A látogatás a komposztáló részlegen folytatódott, ahol kiderült, hogy mintegy 2000 tonna talajfeljavításra alkalmas komposzt vár gazdára. Négyszáz tonnát már felhasználtak a Sepsiszentgyörgy Csíkszereda felé vezető kijáratánál megépült kis futballpályák kialakításánál. Feldolgozás alatt mintegy 4 ezer tonna van. Pásztai Zoltán azt is elmondta, a komposztálásra szánt hulladék nagyjából kilencven százaléka még mindig zöld hulladék, a konyhai lebomló pedig elenyésző. Remélhetőleg hamarosan ez az arány javul. Végül a hulladéklerakó cellából kifolyó csurgalékkezelő állomást mutatták be. Az itt összetett technológiával tisztított vizet ipari, műszaki célokra tudják felhasználni.
Zárásként Ambrus József a megyei hulladékgazdálkodási rendszer beindítása óta elért eredményekről számolt be. Vidéken valóban jelentős javulást értek el, míg az induláskor a teljes begyűjtött hulladékmennyiség 1,2 százaléka volt újrahasznosítható, ez az arány most elérte a húsz százalékot, a városokban pedig ahol átlagban tíz százalék volt, most adott hónapokban felmegy akár 33 százalékig is. A háztartások szintjén míg kezdetben nagyjából 50 százalék gyűjtött szelektíven, ez az arány most 80 százalék. Ambrus József továbbá elmondta: ennek ellenére, úgy tűnik, a jövőre elvárt 50 százalékos (a teljes termelt hulladék mennyiségéből) újrahasznosítható arányt nem tudják elérni, viszont a lebomló hulladék mennyiségének csökkentésével el lehet kerülni, hogy a lakosságot sújtó díj jelentősen emelkedjék. A mennyiségcsökkentésre lehetőség lenne a hulladék energetikai felhasználása (égetés), de ez egyelőre gazdasági szempontból nem megoldható, hiszen a begyűjtési díjakat is negatívan befolyásolná.
Az igazgató továbbá azt a szóbeszédet is cáfolta, mely szerint mind az Eco Bihor, mind a Tega számára jó üzlet lenne a hulladékgazdálkodás. Előbbi a szolgáltatásért tonnánként befolyó összeg mintegy felével marad a szerződéses kötelezettségeiből fakadó költségek, valamint az áfa törlesztése után, ebből kell megoldania a működtetést, a nyeresége pedig nagyjából hét százalék, amit nem használhat fel kizárólag a „saját feje szerint”. A Tega esetében hasonló okok miatt a nyereség tonnánként banikban számolandó, amint a többi begyűjtőnél is. „Az olasz maffiának lehet, hogy üzlet a hulladék, de nálunk nem ez a helyzet” – fogalmazott.
A társulás igazgatója ugyanakkor elismerte, hogy a rendszer nem tökéletes, állandó korrekciók kellenek, ezért szívesen veszik az építő kritikákat – ilyen volt például a szelektív hulladék gyűjtésére kiosztott zsákok mérete, amin változtattak, vagy más, a begyűjtés és a díjszabás körüli általában pontszerűnek bizonyuló hibák, hiányosságok –, de túlzásnak tartják, hogy egyes vélemények szerint kudarc lenne az egész. Utóbbi kapcsán több példát is felsorolt más megyékből, ahol még azokkal a problémákkal küzdenek (ijesztő állapotú gyűjtőpontok, súlyosan szennyező lerakók, állandóan akadozó begyűjtés), mint itt 15-20 évvel ezelőtt, és a megoldás nem igazán körvonalazódik. Az eredmények azt mutatják, hogy az irány jó, viszont finomítani kell a rendszeren, és el kell ismerni, hogy tökéletes nem lesz. Fontos viszont, hogy mindenki megértse, adott – általában a törvény által sokszor zavarosan előírt, és nem a társulásnál, a Tegánál, vagy más közegben kitalált – szabályokhoz az embereknek is alkalmazkodniuk kell, különben sajnos a zsebünk bánhatja.
Nagy D. István
Forrás: 3szek.ro https://www.3szek.ro/load/cikk/124817/folyamatosan-igazitjak-a-rendszert-hulladekgazdalkodas