Jól működik a lécfalvi központ

By 20 november 2019Média

Arra számítunk, hogy az állampolgárok egyre tudatosabban és nagyobb odafigyeléssel vesznek részt a szelektív hulladékgyűjtésben, és nagy gonddal válogatják meg a szemetet. Kaptunk már az újrahasznosítható hulladékban döglött macskát is – arra egyelőre nincs kidolgozott technológiánk – mondta el tegnap a Lécfalvi Integrált Hulladéklerakóban dr. Pásztai Zoltán, a telepet működtető Eco-Bihor Kft. ügyvezető igazgatója.

Az igazgató rámutatott: 2025-ig jelentősen csökkenteni kell a műanyag hulladék- „gyártást”, várhatóan a műanyag palackozó és csomagolóanyagok a mostani harmincról, három–négy félére „fogynak”, és az üdítők nagy részét visszaváltható műanyag palackban, vagy üvegben hozzák forgalomba.
– Úgy tűnik, hogy az a trend, hogy a gyermekeink jövőjének érdekében részben le kell mondani a kényelemről. A bevásárló központba igenis a régi rafiatáskával kell menni, nem 5–6 nejlonzacskót vásárolni, az üdítőket, söröket üvegből és nem műanyag flakonból vagy Tetra Pak-dobozokból kell fogyasztani, hogy kevesebb legyen a hulladék – mondta Pásztai.

Véleménye szerint „jól felfogott érdekünk”, hogy szelektíven gyűjtsük a szemetet, de erre egyébként szigorú előírások is vannak. Másik kérdés az, hogy a polgármesterek egyáltalán nem merik felvállalni az ezzel kapcsolatos bírságok kirovását, mert „következő mandátumukat féltik”. Nyugaton első alkalommal figyelmeztetnek, második alkalommal pénzbeli büntetést kapsz – a bírságok összege háromszáz eurónál kezdődik – példázódott a szakember.

Az igazgató végigvezette az újságírókat a lécfalvi lerakón, amely három nagy részből épül fel: a válogatócsarnok, az EU-konform lerakó és a csurgaléktisztító telep.
A válogatócsarnoknál Ambrus József, a lerakó igazgatója megpróbálta leépíteni azt a városi legendát, miszerint „mi hiába válogatjuk a hulladékot, a szemetesek úgyis összekeverik”. A csarnok elé kirakott préselt bálák tanúsága szerint a válogatócsarnokban automata gépsorral és kézi erővel nem kevesebb mint 18 különböző kategóriába válogatják a hulladékot: négyféle műanyag flakon (átlátszó, kék, barna és színes), ötféle egyéb műanyag (sűrűségük szerint), négyféle fém (spray-es dobozok, kannák, alumínium, egyéb fém), kétféle papír (csomagolóanyag, egyéb), italoskarton-dobozok, üvegek és egyebek.

– Ezzel a módszerrel egyetlen év alatt vidéken 1,2%-ról 20%-ra, városon 6–7%-ról 30%-ra sikerült felvinni a válogatott hulladék arányát – mondta el Ambrus József, aki szerint „nincsenek kellőképpen összehangolva” a közpolitikák az Európai Unió által meghatározott célkitűzésekkel.
Példának a nem újrahasznosítható műanyagot hozta fel. Elvben el kellene égetni és a cementbe keverni, viszont ezt legközelebb Câmpulungon lehet megtenni. Egy tonna hulladék odaszállítása 200 lejbe kerül, míg a gödörbe tevéséért „csak” 80 lejt és még 30 lej ökoilletéket, azaz összesen 110 lejt kell fizetni.

– Nyilvánvaló, hogy el kellene égetni, de az lényegesen többe kerül, mintha beledobnám a szemetesgödörbe, akkor viszont fölöslegesen terhelem a gödröt, és az hamarabb megtelik – vázolta a dilemmát az igazgató.

Ambrus szerint „teljességgel abszurd”, hogy a szemetesgödörbe „elássuk” a falun lekaszált füvet, nyesedéket, az udvarról összesepert kavicsot és földet, vagy éppen a pincében elromlott krumplit. Ezeknek „ezer évekig meg volt a helye a gazdaságban, nem lehet, hogy az emberek elfelejtették volna” – érvelt Ambrus. <<

Leave a Reply